Történt egyszer, hogy épp gyanútlanul a belvárosban sétálgatva vidám, szivárvány színbe öltözött tömeggel találtam magam szemben. Varsóban aznap éppen Equality Day Parade volt, azaz a budapesti Pridehoz hasonlóan az ún. LGBT (lesbian, gay, bisexual, transgender) identitással rendelkező emberek társadalmi elfogadásáért tartott felvonulás.

Nézeteimet tekintve semlegesnek mondanám magamat, nem tartozom a felvonulás célcsoportjába, de alapvetően az élni és élni hagyni elveket vallom és elítélem bármilyen társadalmi csoport kirekesztését . Korábban soha nem terveztem részt venni hasonló eseményen, ennek több oka is volt. A budapesti Pride-nak amúgyis elég rossz a híre. A felvonulással párhuzamosan szélsőséges tüntetések zajlanak és őszintén szólva a felvonulók sem mindig ügyelnek rá, hogy a jó ízlés határán belül maradjanak. Meg egyébként is nálunk az utcán megvernek valakit azért, mert szivárványos táskája van.

Varsóban aztán valahogy minden más volt. Nem láttam egy darab kamionon BDSM cuccban ugráló megbotránkoztató résztvevőt sem, nem volt tele az út széle rendőrökkel, nem voltak ellenszenves bekiabálók, csak boldogan ünneplő tömeg, akikből boldogság, szeretet, egymás iránti tisztelet és elfogadás sugárzott. Magával ragadott ez a miliő és egy rövid szakasz erejéig mi is csatlakoztunk a tömeghez, amelynek tervezett útvonalát egyébként a Google térképen is nyomon lehetett követni.

Útvonal
Felvonuló tömeg

Közben végig azon gondolkodtam, hogy ez Varsóban miért működik, hiszen Magyarországhoz hasonlóan konzervatív országról van szó. Aztán lehet, hogy itt sem működik, hiszen a lengyel sajtó elég erőteljesen cikkezett az eseményről és utólag azért megjelentek a negatív hangok. Dehát valamennyire csak működik, hiszen itt van ez a hatalmas, boldog tömeg és még a Kultúra és Tudomány Palotája is szívárványba öltözött. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg ezt sosem fogom megtudni. Néha annyira jó ez a boldog tudatlanság és, hogy nem látok bele az adott ország politikai eseményeibe. Így önfeledten, mindenféle befolyásolás nélkül, a pillanatot megélve, csak a saját benyomásaimra, érzéseimre hagyatkozva cselekedhetek. És ez nem csak erre az eseményre vonatkozóan igaz.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.