Bécsben élni mindig is nagy álmom volt. Ez részben azzal magyarázható, hogy az osztrák határtól mindössze 10 km-re lakom, valamint ingázó munkavállalóként édesapám is kint dolgozik. Gyakran járunk Burgenlandba vásárolni vagy csak túrázni Ausztria gyönyörű hegységeiben.

A természeti és kulturális értékek mellett Ausztria sokakat a jobb életszínvonal miatt vonz, amit én is gyakran megtapasztaltam. Elég átlépni a határt és máris a takaros házak, rendezett kiskertek, gondosan megművelt földek országába csöppenünk, ahol még a nyelvi akadályok sem leküzhetetetlenek. Ausztria kétségkívül egy ideális ország, ami rengeteg lehetőséggel kecsegtet. És a legjobb, hogy mindezért elég csak a szomszédba átugrani.

Mint minden jövőjét tudatosan tervező fiatal, én is erőteljesen szemeztem a külföldi egyetemi tanulmányok és későbbi külföldi élet gondolatával. Először 2010-ben jutottam el odáig, hogy az alapképzés után szeretném tanulmányaimat Bécsben folytatni, mégpedig a Bécsi Műszaki Egyetem (TU Wien) egyik mesterképzésén. Óriási lelkesedéssel vetettem bele magam a szükséges információk begyűjtésébe, mindent elolvastam a jelentkezési procedúráról, képzésről, kollégium igénylésről, ösztöndíj lehetőségekről és úgy általában a kinnti életről. Sajnos egy idő után tudatosult bennem, hogy kellő mennyiségű félretett pénz nélkül ez akkor egy rendkívül rizikós döntés lett volna, így végül letettem az ötletről és a BME-t válaszottam. Az ottani tanulmányaimhoz kapcsolódóan aztán az Erasmus+ program egy újabb lehetőséget kínált, hogy eljussak a TU Wien-re. Sikeresen pályáztam egy mobilitási félévre, így vendéghallgatóként fél évet tölthettem volna a korábban áhított egyetem kiszemelt képzésen. Viszont az élet ismét közbeszólt és sajnos ez alkalommal se jött össze a dolog.

Őszintén szólva két sikertelen próbálkozás után jobbára elfogadtam a helyzetet és elengedtem a dolgot. A doktori képzésemet olyan egyetemen végzem, melynek nincs partnerkapcsolata ezzel a kinti egyetemmel, tehát nagyon nem láttam esélyét, hogy valaha is ott tudok tanulni. Pedig ez a képzés még mindig rendkívül érdekelt és olyan, itthon nem elérhető kurzusokat kínált, melyek a doktori témámhoz is erőteljesen kapcsolódnak.

Nagy szerencsémre a tavalyi félévben megismerkedtem a Campus Mundi ösztöndíjlehetőséggel, mely a szokásos Erasmus+ partnerkapcsolatokon túl freemover mobilitást is támogat. Ennek lényege, hogy amennyiben a hallgató saját magának leszervezi, hogy fogadja a választott külföldi egyetem, akkor az egyetemek közötti parnerkapcsolatoktól függetlenül van lehetőség külföldi mobilitásra támogatást szerezni.

Félve írtam meg és küldtem el a kapcsolatfelvevő emailt a TU Wien-nek, és meglepő módon, de még aznap megkaptam a pozitív választ és fogadónyilatkozatot. Innen már csak a Campus Mundi pályázatot kellett beadni, majd elnyerni.

Hihetetlen, de harmadszori próbálkozásra a Campus Mundi ösztöndíjnak köszönhetően végre megvalósult régi nagy álmom, 2019 októberében ott állhattam a TU Wien kapujában, és megkezdhettem tanulmányaimat az egyetem Data Science képzésen, ráadásul anyagi támogatással.

A blogom ausztriai szekciója e fél éves kinttartózkodásom tapasztalatait és élményeit tartalmazza.

Kategória: Ausztria

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.