Az utóbbi kb. 1 hónap mindenki számára új helyzetet teremtett. A wuhani koronavírus immáron világjárvánnyá fejlődött és teljesen felforgatta a korábbi békés mindennapokat. Elért minket is Európában és az életünkbe férkőzött vele együtt a bizonytalanság és félelem. Ezrek leírták már előttem és filozofáltak a vírus kirobbanásának okairól, várható gazdasági és ökológiai hatásairól, beleértve számos összeesküvés elméletet és a valóságtól teljesen elrugaszkodott agymenést is. Annyi biztos, hogy ennek komoly hatásai vannak/lesznek, amiket már mindenki a saját bőrén érezhet. Egyre drasztikusabb intézkedések sorát éljük meg nap, mint nap: iskola bezárások, határok lezárása, kijárási tilalom, karantén. Mindeközben ugyanakkor semmit nem látunk abból, hogy meddig fog ez tartani és egyáltalán lesz-e célja ezeknek az intézkedéseknek.
A témában fellelhető cikkeket és szakértői értékeléseket olvasva egyre inkább úgy érzem, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk.
Adott egy vírus, nagyjából átlagosan 3%-os halálozási rátával, amelynek jelentős része az idősebb korosztályból kerül ki, különösen akkor, ha az idős kor mellé már meglévő társbetegségek is társulnak. A vírus 10 év alatti gyermekek esetében szinte veszélytelen, 40 év alatt is mindössze 0.2%-os halálozási rátával rendelkezik, ugyanakkor idősebb korban ez a ráta drasztikusan megugrik. A koronavírus-fertőzések mintegy 80 százaléka teljesen tünetmentesen, vagy enyhe influenza szerű tüneteket produkálva zajlik le, a betegek 20 százalékánál fordul elő súlyosabb állapot, ezeknek pedig kb. a fele igényel intenzív-terápiás ellátást.
A fenti statisztika immáron többszázezer eset alapján készült és egyértelműen mérvadónak vehetjük. Az idősek védelme a védekezési terv egyik alappillére minden országban, amit nem könnyít meg Európa társadalmának öregedése sem.
Szintén nyilvánvaló, hogy a vírus nem fog eltűnni egyik percről a másikra, sőt a meleg beálltával sem, ahogy Trump remélte. Egyes kutatók a járvány végét az ún. nyájimmunitás megvalósulásához kötik, aminek lényege, hogy a fertőzésen átesettek a szervezetükben kialakult antitesteknek köszönhetően már kisebb valószínűséggel kapják el a vírust és ezáltal idővel leredukálódik a potenciálisan fertőző egyedek száma és megáll a vírus terjedése (forrás: https://www.theguardian.com/world/2020/mar/13/herd-immunity-will-the-uks-coronavirus-strategy-work ).
Egyes jóslatok szerint a lakosság kb. 60%-a el fogja kapni a vírust, a kérdés leginkább az, hogy mikor. Amennyiben hirtelen végig söpör mindenkin, azt az egészségügyi rendszer nem lesz képes kezelni, hiszen korlátozott számban állnak rendelkezésre a kritikus esetekben életmentő lélegeztetőgépek és a megfelelő orvosi személyzet és infrastruktúra. A hirtelen nagy számú súlyos megfertőződést tehát mindenképpen meg kell akadályozni.
A különböző akciótervek fő célja ezért a járvány terjedésének lassítása és a súlyos fertőzések számának az egészségügyi ellátórendszer kapacitásán belül tartása, leginkább a szociális kontaktusok mellőzésére, otthon maradásra kényszerítve. Iskolákat zárnak be, betiltják a rendezvényeket, erőltetik a home office-t, sok országban városokat helyeznek karantén alá és kijárási tilalmakat rendelnek el. Az országok ismét falakat húznak maguk köré ellehetetlenítve az unió legfőbb vívmányának számító szabad áru és munkaerő áramlást. Emberek tömege veszíti el a munkáját és megélhetését a jelenlegi intézkedések mellett. És a prognózisok szerint nagyjából 4-5 hónap kell majd, mire kilábalunk ebből és a helyzet normalizálódik. Előre látható, hogy ha a járványt túl is éljük, olyan gazdasági visszaesésre lehet számítani, amit rég nem látott a világ.
Elgondolkodtató, hogy miért ezt az utat választjuk? A fentiek alapján látható, hogy a vírus leginkább 65 éves kor felett veszélyes, ez alatt csak ritkán igényel komolyabb egészségügyi erőforrásokat. Habár Európa társadalma egyre öregszik, ez a korosztály még mindig csak a teljes EU lakosság átlag 20.3%-át teszi ki. Szintén fontos, hogy ezek a lakosok jobbára nyugdíjasok, nem vesznek már részt az aktív termelésben és általában kevésbé mobilisak. Véleményem szerint a jelenlegi korlátozások őket sokkal kevésbé viselik meg, hiszen nem kényszerülnek az életvitelük teljes megváltoztatására, valamint a nyugdíj révén biztos jövedelmük is van (nyilván nem sok, de legalább biztos). Ezzel szemben a diákok és dolgozók a digitális oktatás, home office, munkahelyi elbocsájtások, kieső jövedelem stb. miatt jelentős bizonytalanságot és stresszt élnek át.
Miért nem alkalmazzuk inkább a „fordított karantén” (A. Szasz: Shopping Our Way to Safety, 2008) elvét? Miért nem a koronavírus mentes idősek és betegek védelmére fókuszálunk, miért nem csak őket helyezzük védelmet jelentő karanténba az aktív lakosság bezárása helyett? Közben pedig minden menne úgy, mint eddig. A fiatalok, középkorúak és egészségesek a megszokott módon végeznék a dolgukat, közben persze elkapnák a fertőzést, akárcsak az influenzát minden évben. Nagy valószínűséggel probléma nélkül kigyógyulnának, amennyiben mégis szükséges, lenne elegendő erőforrás az ellátásukra. A dolgozók dolgoznának, a diákok normálisan tanulhatnának, a termelés és turizmus nem állna le, a gazdaság nem kerülne válságba. A járvány 1-2 hónap alatt kitombolná magát a kis valószínűséggel intenzív terápiás ellátást igénylők körében, kialakulna közben a nyájimmunitás és a veszélyeztett korosztály ezt követően sokkal kisebb eséllyel fertőződne már meg és válna a vírus áldozatává.
Nem vagyok virológus és lehet ez egy totál rossz elképzelés, az újrafertőződés lehetősége, valamint a vírus mutációja mindenképpen problémát jelenthet és ezeken kívül is még biztos ezer sebből vérzik az ötlet. Ugyanakkor tény, hogy a jelenlegi akciótervek sem értek el egyelőre bíztató eredményeket.
Elgondolkodtató, hogy a svédek, szembe menve a korlátozó intézkedésekre fókuszáló fősodorral, egy kicsit hasonlóan látják. Persze így lehet nem lenne pánik, pandémia, félelem, bizonytalanság, karantén, szegregáció, rendkívüli válsághelyzet, gazdasági válság, tőzsdekrach…így valakik, valahol, nem járnának nagyon jól…
0 hozzászólás